A rák diagnózisa a köztudatban még mindig egyet jelent a halálos ítélettel, pedig több daganattípus ma már jó eredményekkel gyógyítható, főleg korai felismerés, gyors diagnózis esetén.

A megbetegedés, a kivizsgálás, a diagnózis közlése, a szükséges kezelések, a kórházba kerülés egyenként is nagy megterhelést jelentenek mind a beteg, mind a hozzátartozók számára.

A depresszió, a szorongás kialakulása és súlyossága többek között összefüggésben áll az életkorral, a daganat típusával, helyével, a betegség stádiumával és a gyógyulás esélyeivel. Minél előrehaladottabb állapotban kerül felismerésre a betegség, minél láthatóbb helyen van, minél nagyobb a kezelések, műtétek következtében kialakuló torzulás annál erőteljesebb félelem, szorongás, depresszió alakul ki.

A bizonytalanságból, kilátástalanságból eredő szorongás valamint a szükséges kezelésektől, mellékhatásoktól való félelem és a depresszió csökkentése szempontjából kiemelt jelentősége van a részletes tájékoztatásnak és a beteg állapotához igazított lelki támogatásnak, pszichológiai segítségnek, amely több nemzetközi tanulmány szerint javíthatja a kezelések hatékonyságát és így pozitívan befolyásolhatja a betegség kimenetelét is.

A betegség folyamán mind a betegeknek, mind pedig a hozzátartozóknak számos nehézséggel, krízis helyzettel kell megbirkózniuk. Éppen ezért a daganatos betegek számára a folyamatos és az aktuális élethelyzetekhez adaptált lelki, érzelmi és szociális támogatásnak kiemelt jelentősége van már kezdettől fogva, amikor megtudják a diagnózist, átélik a kezeléseket, újra visszailleszkednek a társadalomba, vagy azzal szembesülnek, hogy gyógyíthatatlan betegek.

A depresszió minél korábbi felismerése és megfelelő kezelése kulcsfontosságú nemcsak a Betegek (és környezetük) életminősége szempontjából, hanem a fájdalom érzet, a kezelések sikere és így a gyógyulási esélyek szempontjából is.