„Nem mondhatom, hogy mindig is orvosnak készültem, sőt! Az egyetemen is csak kerestem a helyem, de még a diplomával a kezemben sem láttam, hogy akkor merre tovább. Annak idején kevés szabad álláshely volt, így a két hiányszakma közül az egyiket kiválasztottam, dolgozni kellett, mert akkor már volt egy pici gyermekünk. Így lettem radiológus. Már az első hetekben bedobtak a mély vízbe, hogy ’oldd meg!’. Ami másnak könnyen ment, nekem még nehéz volt, de többnyire megoldottam.

Aztán a katonasággal a Honvéd Kórházba kerültem, ahol jobb eszközök és felszereltség volt, innen szakvizsgáztam, itt kezdtem el az első katéteres beavatkozásokat, jöttek a nagyon szép szakmai kihívások. A munka során tanultam meg mindent, a tapasztalatok, a sikerek és persze a kudarcok formálták az egész pályámat. Továbbfejlődni a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikáján lehetett, ahol a mai napig dolgozom. Itt több szakma szoros együttműködése és a folyamatos visszajelzések segítették a tanulást, tapasztalatszerzést. Idővel az embert persze egyre inkább érdekli egy-egy speciális terület, a lehetőségek engem leginkább a máj-eperendszer, a hasi radiológia és a máj intervenciós radiológiai megközelítése fogott meg. Ebben, és klinikán zajló eredményes szervátültetésekkel kapcsolatos orvosi munkában pedig megannyi különleges feladat van, ami mind-mind kihívás.